Selena Gomez már sok mindent átélt. 27 évesen egy világi pop sztár három „number-one” albummal, az ötödik legkövetettebb ember az Instagramon, egy színész 7 éves kora óta, egy televíziós producer és dokumentumfilmek vezető producere, búvárlapok címlapján szereplő személy, emberbarát, a mentális egészség támogatója, és mostanában az alapítója egy szépségmárkának. Továbbá túlélője a lupusznak, az autoimmun betegségnek amivel 2013-ban diagnosztizálták, ami miatt túl kellett esnie egy vese transzplantáción 2017-ben. Sok teher rakódott a vállára egy lánynak Grand Prairie-ből, Texas-ból, ami miatt felmerültek a kérdések, hogy sértetlenül ki tud-e emelkedni a helyzetből. A válasz, mint kiderült, egy erős igen. A nyilvánosságra hozott küzdelem a szorongással és depresszióval és az ezzel járó kezelés után Gomez visszatért a nyilvánosság elé múlt évben a “Lose You to Love Me”-vel, az ön-felhatalmazó himnusszal, ami alchemizálta a személyes válságot nyilvános katarzissá. A dal, az első dala ami a Billboard listájának tetejére került, a Rare vezető kislemeze, egy meghitt táncparketti vallomás ami a sebezhetőséget erővé alakítja át, és a kudarcot győzelemmé. Gomez állítása szerint rendbe fog jönni, barátjának, Amy Schumer komikusnak mondta.

AMY SCHUMER: Mit reggeliztél?

SELENA GOMEZ: Kínait ettem még tegnap estéről.

SCHUMER: Én is. Dumplings-et. Elég rossz ezzel kezdeni a napot.

GOMEZ: Úgy volt, hogy egy Zumba órán fogok részt venni, de ez nem fog megtörténni.

SCHUMER: Hallgass a testedre. Én minden nap hallgatok a sajátomra és azt mondja nekem, hogy ne Zumbázzak. Óvatos akarok lenni ebben az interjúban, mert olyan, mintha egy nagyító lenne rajtad. Köhögni sem tudsz anélkül, hogy ne lenne benne a hírekben.

GOMEZ: A szomorú az, hogy nem is emlékszem arra az időre, amikor ez nem így volt. Ami a felszínen tart az az, hogy tudom, hogy egyszer majd lesz valaki más—és ezt nem a negatív értelmében értem. Időnként ez rosszat tett a karrieremnek, de máskor pedig úgy éreztem, hogy “Most tudok beszélni olyan dolgokról, mint a depresszió és a szorongás, dolgokról, amikkel megküzdöttem és amikről teljesen nyíltan tudok beszélni, mert hiszek a segítség kérésben.” De ezen kívül, ami a földön tart az az, hogy próbálom megtenni a tőlem telhetőt, hogy figyelmen kívül hagyjam. De ez nem azt jelenti, hogy nem élem az életem.

SCHUMER: Azt hiszem, nekem mindössze 10 millió követőm van Instagramon. Amit én tapasztalok, azt te tízszer vagy húszszor gyakrabban megtapasztalod. Mi motivál arra, hogy a rengeteg ember szeme láttára megoszd minden személyes részét az életednek?

GOMEZ: A célom az volt, hogy sohase kerüljek búvárlapra. Szóval amikor a dolgok kezdtek úgy alakulni, elfajult a helyzet. Aztán azt mondtam, “Várjunk csak, ezek közül semmi sem igaz.” Ahogyan néha a média próbálta megmagyarázni a dolgokat, nagyon rosszul hangoztak, miközben a valóságban nincs azzal semmi baj, hogy nekem el kellett mennem, vagy szerelembe estem. El kellett kezdenem megnyílni, mert az emberek elvették a lehetőségemet, hogy beszéljek és ez megőrjített. Még nagyon fiatal vagyok és még sokat fogok változni és senkinek nincs joga ahhoz, hogy megmondja, hogyan folyjon az életem.

 

SCHUMER: Nagyon szerettem a 13 okom volt-ot, aminek producere voltál. Olyan nagy párhuzam van benne, hiszen igen, te egy híres ember vagy – de egy lánynak, akiről hazudnak és terrorizálják az iskolában, ugyanolyan erős érzés.

 

GOMEZ: Ez az, amiért frusztrál ez engem. Olvastam a hírekben, hogy egy 11 éves fiú kioltotta az életét, mert egy lány szórakozott vele az interneten. Nem akarok egy olyan világban élni, ahol ez megtörténik. Nem számít, milyen skálán nézzük.

SCHUMER: Te már most annyi emberen segítettél, főleg fiatalokon, azzal, hogy megérted a mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseiket. Úgy érzed ez a feladatod az életben?

GOMEZ: Nem tudom, hogy ez-e a szerepem, de szeretem az embereket. Törődök velük, nagyon.  Sok egészségügyi problémán keresztül mentem már és tudom, hogy el tudok érni olyan embereket, akik hasonló rémisztő dolgokon mennek keresztül—egy szerv transzplantáción vagy dialízisen vagy kezelésen kell részt venniük. Az egyik legnagyobb oka, hogy miért vannak közösségi oldalaim az az, hogy segítsek az embereken. Azt hiszem, ezért barátkoztam már meg azzal, hogy az életem a nyilvánosság előtt élem. Úgy értem, nem teljesen barátkoztam meg vele—de azt mondom, hogy igen, mert megéri. Tudom, hogy valakit valahol boldoggá teszek, vagy úgy érzik majd, hogy én megértem őt és meghallgatom őt és ez teljesen megéri nekem.

SCHUMER: Mit szeretnél, hogy tudjanak az emberek a lupuszról?

GOMEZ: Együtt dolgozok a Lupuszt Kutató Szervezettel (Lupus Research Alliance) néhány éve, és alapvetően többféle autoimmun betegség létezik. Néhány embernél, akik lupusszal küzdenek, fizikai hatásai lehetnek a betegségnek és azok jobban észrevehetőek. De nekem fogalmam se volt róla, hogy nekem volt. Nem volt semmilyen fizikai jele a betegségnek. És amikor 16 éves voltam a vérnyomásom olyan magas volt, hogy az orvosok szerint agyvérzést kellett volna kapnom. Egy kórházba vittek, mert nem tudták miért volt olyan magas a vérnyomásom. Néhány embernek emiatt transzplantációra van szüksége és ez nem egy olyan dolog, amiről sokat beszélnek. Nagyon megtiszteltetve érzem magam, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek és hogy segíthetek módot találni arra, hogy biztonságosabb legyen a kezelés az emberek számára és arra, hogy könnyebben és gyorsabban észrevehető legyen a betegség.

SCHUMER: Imádom az új albumod. Ezt hallgatom a babámmal. Akkor hallgatom, amikor éppen IBS edzést csinálok, és nagyon érdekes számomra hogy pop számnak lenne kategorizálva, hiszen nehéz dolgokról szól. Milyen érzés kombinálni a törekvést a műfajjal?

GOMEZ: Az volt a célom, főleg ennél az albumnál, hogy minden egyes dal jelentsen valamit számomra és hogy bemutasson egy történetet, ami megtörtént velem vagy amin épp keresztül megyek.

SCHUMER: A dal “Lose You To Love Me”—azt hiszem rengeteg ember egy bizonyos történetre gondol. Emlékszel a pillanatra, amikor készítetted és rádöbbentél arra, hogy vissza kell emlékezned arra a helyzetre?

 

GOMEZ: Igen. Tavaly év elején írtam és épp akkor kerültem ki a kezelésről. Ez volt az a pillanat amikor visszatértem és azt mondtam “Készen állok stúdióba menni azokkal az emberekkel, akikben bízok és elkezdeni dalokon dolgozni.” A környezetemben lévő emberek boldogok voltak, mert azt gondolták hogy végre megint önmagam leszek. De én nem feltétlenül éreztem magam így abban az időben. Mikor megírtam a dalt, alapvetően úgy gondoltam, hogy újra el kell érnem azt a mélypontot, ahol voltam, hogy megértsem azt az óriási nagy fátylat ami beborította az arcomat.

SCHUMER: Ez a harmadik „number-one” albumod. Szórakoztatónak hangzik számodra?

 

GOMEZ: Annyira fura, fel sem fogtam, hogy ez történt. Az édesanyám az egyik leghihetetlenebb ember a világon—bizalmat adok neki mindenért. Mindig ezeket mondogatta nekem, hogy “Ha nem kaptad meg a szerepet az azért van, mert az másnak lett szánva és neked boldognak kell lenned a sikerükért. A te időd is el fog jönni.” Ezzel a gondolkodásmóddal nevelt fel. Várj, mi is volt a kérdés?

SCHUMER: Csak arról teljesítményről beszéltem, hogy számos „number-one” albumod van.

GOMEZ: Ja, igen. Nem mintha elfelejtettem volna a másik kettőt. Csak az elmémben nem címkézem fel mindegyiket.

SCHUMER: Nőként elfogadhatatlan, hogy hencegj vagy szerénykedj miatta. De a férfiakat arra bátorítják, hogy ezt tegyék. A kritikusok nagyon szeretik ezt az albumot. Olvastál róla cikkeket, hatással vannak rád?

GOMEZ: Olvastam párat, főleg amiatt, mert öt éve nem adtam ki albumot. A barátom küldött néhány jó cikket és csodálatos érzés volt, mert nem mindegyik albumomra tekintettek ilyen módon. Nem vittem túlzásba, mert tudom mi történne velem. Belefolyni az internetbe? Nem tehetem ezt.

SCHUMER: Metrózhatok és vehetek egy kávét és talán néhány ember rám köszön, de még sohasem rohantak le az emberek—kivéve azon a Bár micván. De amikor a nagyvilágban vagyok, ha van egy különleges adásom ami kint van és az emberek szeretik, érzem az energiát az utcán. Ez az album nagyon sikeres. Érzed ezt?

GOMEZ: Nagyon, nagyon boldog vagyok. És ez időnként nehéz számomra, hogy magam miatt legyek boldog.

SCHUMER: Miért?

GOMEZ: Nem tudom. Beszéltem már róla néhány emberrel.

SCHUMER: Próbálj meg rájönni.

GOMEZ: Biztos vagyok benne, hogy rá fogok jönni. Azt hiszem, mindig van bennem valami ami azt mondja “És mi a következő?” Az elmém egy csatatér.

SCHUMER: Az én elmém tele van a munkával. Jó dolog, ha az embereknek tetszik, de jobban élvezem csinálni magát a munkát. Te is egy olyan embernek tűnsz, aki szeret mindent beletenni a munkába és nem abba ami utána következik.

GOMEZ: Miközben felveszem az albumot biztonságban érzem maga,. Nagy a kozkázat, olyan dolgokon dolgozni ami felett teljes hatalmam van. Vagy ha forgatáson vagyok, akkor mi mind valamilyen szinted el vagyunk szigetelődve. Egyértelműen ez az amit élvezek. És most, hogy kint van, azt hiszem teljesen más a helyzet. Úgy érzem lett egy idősebb közönségem a “Lose You to Love Me” miatt.

SCHUMER: Emberek milliói szeretnek és amikor valaki találkozik veled láthatják a kedvességed és az intelligenciádat és a sebezhetőséged. Szerintem az emberek aggódnak érted. Én aggódok érted. Aggódnunk kéne érted?

GOMEZ: Nem. Keresztül mentem néhány nehéz dolgon és azok miatt a pillanatok miatt, tetszik vagy sem egy kép lett festve az életemről. Ez ijesztő volt, mert nem akartam, hogy ez hatással legyen a karrieremre.

 

SCHUMER: Nem akartad, hogy hatással legyen a karrieredre? A magánéleted?

GOMEZ: Igen. Elfajultak a dolgok, amikor még nagyon fiatal voltam. Azt hiszem ez megmutatta az embereknek, hogy bizonyos pillanatokban gyenge voltam és problémáim voltak. Néhány ember egyszerűen csak kiszáll abból, hogy embereket építsen fel és aztán megpróbálják lehúzni őket.

SCHUMER: Sohasem vettem észre nálad a visszahúzódást. Amikor azt mondod, hogy gyengeség nem is tudom, hogy miről beszélsz.

GOMEZ: Azt hiszem úgy értem, hogy az emberek, azért aggódnak értem, mert volt néhány problémám a múltban. És ez kedves, tényleg az. De jól vagyok. Szembe kell néznem azzal, amivel szembe kell néznem és ha úgy érzem, hogy egy durva hetem van vagy nincs kedvem valamit megcsinálni, akkor nem csinálom meg.

SCHUMER: Amikor azokra a dolgokra tekintek, amiket teljesítettél, nagyon inspirált vagyok. Producere voltál a dokumentumsorozatnak, aLiving Undocumented-nek és újra kiadtak néhány zenédet Spanyolországban. Miért fontos számodra ez a két dolog?

GOMEZ: Nagyon imádom a zenét, de vannak különböző dolgok, amiket el akarok mondani. Tudtam, hogy hátrányba kerülnék a sorozat készítése miatt.

SCHUMER: Tényleg?

GOMEZ: Nos hát igen, de fontos dolgokról akarok beszélni. Azt akarom, hogy azok a buta kérdések olyan dolgokról, amik senkit nem érdekelnek, leálljanak. Kérdezz tőlem kérdéseket olyan dolgokról, amik számítanak.

SCHUMER: Gondolod, hogy bele fogsz kapcsolódni az elnöki versengésbe?

GOMEZ: Nem, nem tervezem ezt csinálni még vagy 30 évig. [Nevet] De bátorítok annyi embert, amennyit csak lehet, hogy szavazzon. Ez egy olyan dolog, amiről én és a barátaim állandóan beszélünk. Teljesen két lábon fogok járni a földön és késztetni fogok embereket arra, hogy szavazzanak.

SCHUMER: Van olyan televíziós műsor amit szeretsz?

GOMEZ: Szerem az Utódlás-t (Succession).

SCHUMER: Láttad a Cheer-t?

GOMEZ: Nem, de emlékszem, hogy mondtad, hogy meg kell néznem.

SCHUMER: Te és a barátaid mire táncoltok, amikor beindultok?

GOMEZ: “I Don’t Fuck With You” Big Sean-től. Majdnem hogy a legjobb dal a világon. Valójában rengeteg agressziót kiadsz magadból, miközben énekeled. Nagyon terápiás egy sötét módon.

SCHUMER: Szerinted túl idős vagyok ahhoz, hogy scrunchie hajgumit hordjak?

GOMEZ: Amy, nem gondolom, hogy bármihez idős lennél.

SCHUMER: Az asszisztensem itt hagyott egy scrunchie-t a múltkor és beletettem a hajamba és belenéztem a tükörbe és szomorúnak tűntem. Csak légy velem őszinte. Ha látsz egy képet rólam scrunchie-val a hajamban, azt mondanád, hogy “Oh, ez szomorú”?

 

GOMEZ: Először is, a megszállottad vagyok. Másodszor, soha nem gondolnám ezt. Kérlek hordj scrunchie-t.

SCHUMER: Új sminkmárkával állsz elő. Milyen a kapcsolatod a sminkkel?

GOMEZ: Elakartam kezdeni egy beszélgetést arról, hogy hogyan tudod magad jól érezni. Nem feltétlenül szükségesek ezek a dolgok ahhoz, hogy gyönyörűnek érezd magad. Az emberekre az én generációmban ráhelyeződik egy nyomás, hogy kinézzenek egy bizonyos módon és csinálni akartam egy olyan márkát, ami elvesz ebből a nyomásból egy kicsit. Valódi embereket használok a kampányban. 48 árnyalatom van az alapozóból és a korrektorból is. Ezek mind annyira tiszták és könnyedek. Azt akartam, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat.

SCHUMER: Oké, de tudnál olyan szempillaspirált csinálni, amitől nem lesznek csomók a szempillámon?

GOMEZ: Igen, biztos vagyok benne.

SCHUMER: Megtennéd kérlek? Komolyan nem találok ilyet. Kid Cudi magas?

GOMEZ: Azt hiszem 3 hüvelykkel (7,62 cm- Lola szerk.)magasabb, mint én.

SCHUMER: Úgy emlékszem, hogy te nem vagy olyan magas.

GOMEZ: Én 5’5″ (165 cm – Lola szerk.) vagyok. Ez átlagos, ugye?

SCHUMER: Nem akarlak leszólni, de ez nem magas. Mi a kedvenc rágcsálnivalód, ami miatt nem érzed magad rosszul?

GOMEZ: Alma és vajkrém.

SCHUMER: Tehetek egy gyors javaslatot? Ha egy kanál vajkrémet három kanál joghurttal összekevered és belemártod az almádat, ez meg fogja változtatni az életed. A te feladatot talán az, hogy segíts a mentális egészséggel küzdőknek, de az enyém az, hogy megismertessem mindenkivel ezt az édességet.